Csillagszó
karlheinz stockhausen: sternklang
üdvözöljük Stockhausen univerzumában!
Karlheinz Stockhausen: Sternklang
MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar
Művészeti vezető: Ajtony Csaba
Táncos-koreográfus: Gergye Krisztián, Kovács Domokos, Gesztelyi Nagy Csilla
Éjjel egy parkban, egymástól távol, öt csoportnyi zenész játszik a szabad ég alatt, játékuk forrása a csillagok különböző állása – ez Karlheinz Stockhausen német zeneszerző elképzelése 1971-ben írt, Sternklang című művéről. Ezt a koncepciót álmodta újra a Magyar Zene Háza tereire a MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar a magyarországi ősbemutatóra.
A vizuálisan is megjelenített csillagképek, mint a Nagygöncöl, az Oroszlán, a Vízöntő vagy a Szűz határozzák meg a kompozíciót: a csillagokat kottaként olvasva a zeneszerző ezekből ritmusokat, hangszíneket és dallamokat írt, amelyek befolyásolják a zenészek együttjátékát és egymással való kapcsolatát is. Az együttesek között “hangfutárok” és “fáklyavivők” (táncosok) hozzák-viszik a hangokat.
Az eredmény egy mesebeli hangvilágban tett utazáshoz hasonló, ahol az előadó, a közönség és a környezet határai elmosódnak, és átlépik a hagyományos koncerttér fogalmát. A közel háromórás, minden érzékszervet lekötő élmény ideje alatt a csillagleső közönség szabadon váltogathatja, hogyan lakja be ezt sokdimenziós élményteret, az együttesek közti sétától a székekből való szemlélésig.
Mire számíthatunk?
- A mű körülbelül 3-3,5 órás. Javasoljuk, hogy hallgassa meg az elejétől a végéig, de örülünk annak is, ha csak egy részére csatlakozik.
-
A zenészek az épület különböző pontjain játsszák ugyanazt a darabot, és néha mozognak a játszóhelyek között.
-
A koncert alatt a közönség szabadon sétálhat az épületben (minden lépés más élményt hoz), leülhet, meditálhat.
-
A különböző helyiségekben vannak székek, de bárki hozhat magával párnát, plédet és bárhol leülhet a kijelölt helyeken.
-
A koncertterem helyiségeibe ételt és italt bevinni tilos, de a hidratáltság megőrzése érdekében palackos vizet behozhatnak a termekbe.
-
Bátran fotózhat (vaku nélkül), és ne felejtse el megjelölni a Mikamo Közép-Európai Kamarazenekart (@mikamoorchestra) és a Magyar Zene Házát.
A darabban megjelenő csillagképek
Karlheinz Stockhausen
Karlheinz Stockhausen (*1928. augusztus 22., Mödrath; †2007. január 5., Kürten-Kettenberg) az elektronikus és az új zene úttörőjeként, valamint a 20. század egyik legfontosabb zeneszerzőjeként ismert. Egy tanító fiaként született, és a szigorúan katolikus Altenbergben nőtt fel. Apja a háborúban eltűnt, édesanyja egy szanatóriumban halt meg. Stockhausen maga fiatalon tábori kórházban dolgozott, de 1947-ben önerőből megszerezte az érettségit, és ezt követően Kölnben kezdett zenét, filozófiát és germanisztikát tanulni.
1951-ben komponálta első művét, a „Kreuzspiel”-t, és a darmstadti újzenei nyári kurzusokon megismerkedett Herbert Eimerttel, aki 1953-ban a kölni WDR elektronikus zenei stúdiójába hívta dolgozni. Ezt a stúdiót Stockhausen 1963-tól művészeti vezetőként irányította.
Darmstadt Stockhausent arra is ösztönözte, hogy Párizsba utazzon Olivier Messiaen-hez. Itt a tanárával való párbeszéd, valamint fiatal kollégákkal, például Pierre Boulez-zel és Luigi Nono-val folytatott eszmecseréi során fejlesztette ki azt a zenei elképzelést, amely szigorúan megtervezett, csoportokra és sorozatokra bontott kompozíciókra épül. Stockhausen áttörést az 1956-ban bemutatott kollázsszerű-szintetikus „Gesang der Jünglinge” hozta meg a nyilvánosság számára. Ezt megelőzően már vizsgálta a hangok, zajok és mesterséges hangforrások térbeli hatását, például szinuszgenerátorokkal („Studien I/II”, 1953/54). Az ezt követő évtized közepéig az elektronikus zene határait kutatta, közben maga is tanított a darmstadti nyári kurzusokon, 1963 és 1969 között vezette a kölni újzenei kurzusokat, és meghívást kapott a bázeli, philadelphiai és kaliforniai egyetemekre. 1971-ben kinevezték professzornak a kölni Zeneakadémián.
A „Telemusik” (1966) című művével Stockhausen az elektronikus és szériális zenében új formákat teremtett az intuíció ötletével, amelyet hamarosan az ázsiai kultúrákkal való kapcsolatai révén a spirituális dimenzióval is kiegészített. Stockhausen 1970-ben az oszakai világkiállításon mutatta be hangtereit, olyan műveket komponált, mint a „Mantra két zongoristának”, és elkezdte megtervezni a „Licht” (1977–2003) című, hét estét kitöltő zenés színházi ciklust, amelynek célja egy minden részletében – akár a rendezésig – megtervezett összművészeti alkotás megvalósítása volt.
Pályafutása során több mint 280 kompozíció született. Karlheinz Stockhausen számos elismerésben részesült, a Szövetségi Érdemkereszt (1974) kitüntetéstől kezdve a svéd Polar-díjig (2001). Jelentős inspirációs forrásként szolgált olyan művészi körök számára, mint Joseph Beuys, a Kraftwerk, vagy a techno-generáció DJ-i. (Deutsche Grammophon)
támogatók
Hálásak vagyunk a Magyar Zene Házának, valamint támogatóinknak, akik az előadást lehetővé tették.
